• 2.rész - I keep smiling yet crying endlessly

2.rész

I keep smiling yet crying endlessly

Leültem az egyik padra pihenni, kezembe 3 telepakolt szatyorral. Igen, vásárolni voltam. Nem, nem cuki kis ruhákat magamnak. Finom ételeket, neki. 

Nagyon meleg van…

A kezeimmel legyezgettem magamat közbe pedig már azon gondolkodtam, hogy milyen finom ételeket fogok csinálni Yesung-nak vacsorára.

Miután kipihentem magam felálltam a padról, kezembe vettem a nehéz szatyrokat és indultam is haza. Ahogy sétáltam az utcán mosolyogtam a boldogságtól.

Imádom, amikor együtt vacsorázunk, ami a munkája miatt elég ritkán valósul meg…

Boldogan sétáltam, mikor egy ismerős autó hajtott velem szembe az úton. Hunyorogni kezdtem, majd mikor felismertem, kicsúszott a kezemből a szatyor. Elvigyorodtam és már emeltem is a kezem, hogy integessek, de a kezem félúton megállt mikor megláttam, Sora-t ülni Yesung mellett az autóban. A mosoly lassan eltűnt az arcomról. Sora valamit nagyon magyarázott Yesung meg csak mosolygott. Végül, anélkül, hogy bármelyikük is észrevett volna, elhajtottak mellettem.

Lehajtottam a fejem és a földet bámultam.

Szedd már össze magad! Úgy volt, hogy többet nem lehetsz mérges, szomorú vagy bármi ilyesmi emiatt! Igaz? Akkor tartsd ahhoz magad!

Sóhajtottam egyet, felvettem az elejtett szatyrot a földről és egy kamu mosollyal az arcomon mentem haza.

Egész este csak főztem is főztem. Néha kihullott egy két kósza könnycsepp a szememből, de mosolyogtam. A kamu mosoly végig az arcomon volt. 

Minden félét főztem, ami csak lehetséges. A kedvenc ételeit csináltam, a kedvenc italát vettem meg. Szépen megterítettem és mikor már idő volt, gyújtottam pár gyertyát a hangulat kedvéért, majd leültem az asztalhoz, és vártam.

Várok rád, Yesung. Csak rád… Kérlek, ne hagyj egyedül.

Eltelt egy óra és Ő sehol sincs. 

A szívem szúrt, és már a fejem is fájt a sok képzelgéstől.

Miért nincs itthon? Hisz, megbeszéltük, hogy ma együtt vacsorázunk…

Elővettem a telefonom, majd hívni kezdtem. Miközben kicsöngött a telefon nagyokat nyeltem.

Félek…

Mi van ha Sora-val van?

És végül kinyomta a telefont.

Hát tényleg vele vagy…

Visszaültem az asztalhoz és csak néztem a sok ételt, amit csináltam. 

Mind mehet a kukába.

Felkönyököltem az asztalra és a fejemet fogtam.

Hogy lehetsz ilyen gonosz velem? Ennyivel jobb lenne Aoi Sora, mint én? 

Sóhajtottam egyet majd hátradőltem.

- Feladom. – fújtam el az asztalon lévő gyertyát mire megszólalt a csengő.

Kikerekedtek a szemeim és hirtelen elöntött a boldogság.

Yesung!

Felugrottam a székről és az ajtó felé indultam, de mikor odaértem megtorpantam.

Mi van, ha megint vele van?

És egyáltalán minek csönget? Hisz van kulcsa…

- Ki az? – kiabáltam félénken.

- Kyuhyun. – hallottam a választ.

- A fenébe. – tátogtam dühösen.

Ez a srác…

Yesung barátja és nagyon rám van kattanva. Folyton néz, és tapiz. Félek tőle..

- Mit akarsz?

- Yesung küldött neked valamit. – kiabálta vissza mire gondolkodás nélkül kinyitottam az ajtót.

Hiba volt.

- Túl hiszékeny vagy. – mosolyodott el gonoszul.

Vissza akartam csukni az ajtót, de megtámasztotta.

- Mit keresel itt? – léptem hátrébb. 

Ő nyugodtan besétált, becsukta maga után az ajtót, majd ledobta a kabátját a fotelre.

- Komolyan azt hitted, hogy küldött neked bármit is? – mosolygott.

- É-én… - hajtottam le a fejem.

Tényleg hülye vagyok. Hogy is képzelhettem…

- Min gondolkodsz annyira? – fogta meg az állam és emelte fel, hogy ránézzek.

- Megkérhetnélek, hogy ne érj hozzám? – néztem a szemébe dühösen.

- Megkérhetsz. De senki nem mondta, hogy azt is fogom tenni, amire kérsz. – mondta gonoszul majd hirtelen megcsókolt.

Próbáltam ellökni magamtól, de túl erősen szorított. Meg akartam szakítani a csókot, de nem engedett el.

Ott vergődtem a karjai között ő meg csak annyira nyomult amennyire az lehetséges.

Mikor hosszú percek után kiszabadultam a karjai közül odaszaladtam a konyha asztalhoz ahol a telefonom volt. Felkaptam és a konyha legtávolabbi csücskébe mentem.

- Hívd csak fel. – jött felém Kyuhyun.

Rémülten néztem vissza rá miközben a telefon remegett a kezemben.

- Úgy sem mered felhívni.

- Miért ne merném? – emeltem fel kissé a hangom.

- Mert azzal a másik nővel van. És nem akarod, hogy miattad, haza rohanjon.

Egyre közelebb ért hozzám én meg egyre bizonytalanabb lettem.

- Arra vársz, hogy szeressen? – állt meg előttem. – Nem fog. Neki már van más.

Végig ott volt az arcán az elégedett mosoly. Csalódottan hajtottam le a fejem.

Bárcsak elnyelne a föld…

Kyuhyun csókolgatni kezdte a nyakamat. Már nem volt semmi erőm se indokom ellenkezni. 

Úgy sem tehetek semmit. Nélküled, Yesung… nem létezem. Egy senki vagyok.

Kyuhyun magához húzott és egyre erőszakosabb lett. Benyúlt a pólóm alá majd végül le is vette rólam. Mikor már nem bírt magával az ölébe vett. A kezem esetlenül, akár egy rongybabáé lógott a levegőben és kicsúszott belőle a telefon.

Nem akarom…

Könnyek gyűltek a szememben miközben a semmibe meredtem.

Nincs erőm ellenkezni. Nélküled semmire se vagyok képes… De te nem vagy itt. Valaki mással vagy.

Bevitt a szobámba majd ledobott az ágyra és vetkőztetni kezdett. Könnyes szemekkel én csak a plafont bámultam. Ő is levett magáról minden ruhadarabot majd csókolgatni kezdett.

Nem akarom, hogy megerőszakoljanak…

- Hagyd abba. – folytak végig a könnyek az arcomon, ahogy a hasam kezdte puszilgatni.

Csak eleresztett egy félmosolyt majd haladt lejjebb.

- Nem akarom! – próbáltam lerúgni magamról, de dühösen lefogta a kezeimet. Felszisszentem, ahogy erősen szorította a csuklómat.

Kezeimet a fejem mellett lefogva tartotta és végül hirtelen belém hatolt. Fájdalmasan felsikítottam.

Nagyon fáj… De még mindig nem fáj jobban, mint a szívem…

Sírni kezdtem a fájdalomtól és az elkeseredettségtől. Mozogni kezdett bennem, egyre gyorsabban nem is törődve azzal, hogy ez nekem mennyire fáj. Fizikailag és lelkileg is.

Végül a hihetetlen fájdalom úrrá lett rajtam. Elsötétült körülöttem mindent és csak azt éreztem, ahogy forró könnyeim végig folynak az arcomon.