• Love Really Hurts •: • 5.rész

5.rész

Please, stop it now

Lassan, mégis anélkül, hogy észrevettem volna teltek a napok. Testi sebeim gyógyultak, viszont a lelki sebeim csak még jobban fájtak.

Azt tettem, mint régen. Takarítottam, főztem … Mindent megcsináltam. Csak egy valami nem volt olyan, mint régen. Már nem voltam képes mosolyogni. Csak egy lány tudhatja, milyen érzés az, ha megerőszakolják, ráadásként még az is megbántja, akit a legjobban szeret.

Megfordultam és ránéztem a nappaliba lévő órára.

Mindjárt éjfél…

Sóhajtottam egyet majd visszafordultam és folytattam a mosogatást.

Lehet, hogy ma se jön haza? Bár be kell vallanom, hogy mostanában többet van itthon, mint szokott…

A kezem amibe a tányért tartottam hirtelen megállt és végig futott az agyamon a gondolat.

Vajon Sora-val van? És, ha igen… mégis mit…

Az ajtó hirtelen kinyílt, megszakítva a gondolatmenetemet. Ijedtemben kicsúszott a kezemből a tányér és a földön apró darabokra tört.

A számhoz kaptam, majd gyorsan leguggoltam összeszedni a törött tányér darabkáit.

- Még mindig fent vagy? – csukta be maga után az ajtót Yesung.

Nem válaszoltam csak bólintottam egyet bár fogalmam se volt róla, hogy látta-e vagy sem.

Egyre gyorsabban kezdtem szedegetni a darabkákat mikor odalépett mellém, megfogta a karom majd felhúzott a földről.

Nem néztem rá. Végig csak a földön lévő szilánkokat figyeltem.

- Látom megint ügyetlenkedtél. – mondta mosolyogva.

Tudnád te mennyit ügyetlenkedtél már a szívemmel…

- Most miért mondod ezt? Megijedtem és… - kezdtem, de megfogta a kezem, mire az össze összegyűjtött darabka kiesett belőle.

- Direkt vágtad el magad? – kérdezte mire lepetten néztem rá.

- Mi? – pislogtam mire a tenyeremre mutatott.

Kikaptam a kezem az övéből majd gyorsan bedugtam a csap alá amiből ömlött a hideg víz.

- Mondtam, hogy ne várj rám…

- Nem tudtam aludni. – hazudtam.

- Rossz kifogás. – zárta el a csapot majd megfogta a kezem és húzni kezdett maga után. Bevitt a szobámba majd leült az ágyamra, én meg mellé. Kihúzta az éjjeli szekrényem egyik fiókját, kivett egy sebtapaszt majd gondosan ráragasztotta a megsebzett ujjamra.

- Most már irány aludni. – nézett a szemeimbe mosolyogva.

- Nem vagyok a húgod, ugye tudod? – néztem fel rá csalódottan.

- Ezt, hogy érted? – lepődött meg.

- Én nem… - kezdtem nagy lendülettel, de végül elakadtam.

Én nem a testvéremként tekintek rád…

- Te nem? – nézett rám furcsán.

- Felejtsd el. – hajtottam le a fejem. – Megyek és befejezem, amit elkezdtem. – álltam fel az ágyról, de visszarántott az ágyra.

- Majd én összeszedem, te menj aludni. – mondta aggódóan.

Nem szóltam semmit csak bámultam magam elé.

- Yesung. – mondta halkan.

- Hm? – fordította felém a fejét.

Hirtelen, elszánt tekintettel ránéztem majd odahajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.

Gyorsan vissza is tértem az eredeti pózomba, de a szemem sarkából figyeltem a reakcióját. Annyira meglepődött, hogy pislogni is elfelejtett.

- Ez egy testvéri jó éjt puszi volt. – motyogtam magam elé.

Pislogott párat majd elmosolyodott, de vörös volt mint egy rák.

- É-értem. – dadogta majd felállt az ágyamról és kisétált.

Mi ütött belém? Ezt nem lett volna szabad! Elment az eszed Nicole!? Így csak még jobban fáj a szíved…

Másnap nem akartam, hogy késő este megint bekattanjon, nálam valami mikor meglátom Yesung-ot ezért hamar bevonultam a szobámba. Bebújtam a takarom alá és háttal az ajtónak bámultam a falamat. Nem jött álom a szememre. Órákon keresztül bámultam az üres falamat mikor meghallottam, hogy a bejárati ajtó zárja kattan.

Hazajött.

Összébb húztam magam és gyorsan becsuktam a szemem. Alvást színleltem arra az esetre, ha benyitna. Bár fölösleges volt becsuknom a szemem, mert nem elég, hogy sötét van de még az ajtónak is háttal vagyok.

A sejtésem végül beigazolódott. Pár perccel később hallottam, ahogy nyikorogva kinyílik az ajtóm, de furcsálltam, hogy nem jön be fény a nappaliból.

Miért kapcsolta le a lámpákat?

Kis ideig csend volt, majd újra hallottam az ajtóm nyikorgását. Kinyitottam a szemem és újra a falat kezdtem nézni.

Elmélyülve a gondolatimban bambultam mikor egyszer csak besüppedt mellettem az ágy.

Kikerekedtek a szemem és majd kiugrott a szívem a lepettségtől.

A paplan kissé megemelkedett, majd mocorogni kezdett az ágyon én meg úgy be voltam rezelve, hogy lefagytam. Csoda, hogy levegőt nem felejtettem el venni. Karjai óvatosan körém fonódtak majd magához húzott.

Úristen. Biztos Yesung van mellettem?!

A szívem a torkomban dobogott és majd meghaltam a rémülettől.

Homlokát a hátamnak döntötte és felsóhajtott.

Meghalok. Ki van mellettem?

Egyre jobban kezdtem megijedni.

Kyuhyun?

Rémülten ültem fel az ágyon és néztem le a mellettem fekvő srácra.

A szívemhez kaptam és próbáltam rendszerezni a légzésem.

Már el is aludt?

Megkönnyebbülve sóhajtottam majd lassan visszadőltem az ágyra.

Felé fordultam, majd vettem a bátorságot és átöleltem. Arcomat a pólójába túrtam és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Boldogan szívtam magamba édes illatát.

Érzem a szívverését…

Lassan felemelte a kezét majd az arcomra tette mire meglepődtem.

Hát még sem alszol, te szemét?

- Végre egyszer szót fogadtál nekem. – suttogta mosolyogva.

Én is elmosolyodtam majd becsuktam a szemem.