• 10.rész - Want to beleive

10.rész

Want to beleive

Innentől kezdve a napok hihetetlenül gyorsan teltek, nem is akárhogy.

Aztán 1 hónap múlva…

Az ablakom előtt álldogáltam ölbe tett kézzel, miközben kifelé bámészkodtam, mikor két kar fonódott körém.

- Fáradt vagy? – mondtam halkan miközben még mindig az ablakon bámultam kifelé.

- Egy kicsit. – válaszolt bágyadtan.

Elmosolyodtam, majd lehajtottam a fejem és megláttam, hogy a keze be van kötve.

- Ez meg mi? – vettem le a kezeit magamról, majd szembe fordultam vele és felemeltem a kezét.

- Elestem. – mondta egy kisebb hatásszünet után majd kivette a kezét az enyémből.

- Mivel rólad van szó még el is hinném, de valami azt súgja nem ez a helyzet.

- Ugyan már... – sóhajtott.

- Yesung! – szóltam rá mire felém kapta a tekintetét. – Csak nem... – néztem rá gyanakvóan. – Kyuhyun?

- Nicole...

- Mondtam, hogy ne csinálj hülyeséget! – szakítottam félbe.

- Megérdemelte!

- És te? – mutattam a bekötött kezére.

- Én is. – jelentette ki határozottan.

Egyem a tökfejed...

Sóhajtottam egyet, majd odaléptem hozzá és megöleltem.

- Többet ne csinálj ilyet rendben? – motyogtam.

Nem válaszolt csak halványan elmosolyodott.

- Azt hiszem, megbosszulhatom azt, ha valaki valami olyanhoz ér hozzá, ami az enyém. – suttogta.

- Fejezd be. – mondtam egyhangúan.

- Jó. – engedett el majd hátrébb lépett mosolyogva.

- Jobb lenne elfeljteni az egészet nem?

- Képes lennél ilyen könnyen túllépni azon, ami történt? – vonta fel az egyik szemöldökét.

- I-igen...- dadogtam majd zavartan kapkodtam a tekintetem ide-oda. – Mert itt.. itt vagy velem, szóval...- köhögtem ki valahogy majd ránéztem és a mosolygós arcával találtam szembe magam.

Végre sikerült ezt is kimondani...  Bár nem hiszem, hogy újat mondtam. De basszus rohadt nehéz volt kiköhögnöm...

- Elmondnád újra? Nem értettem kristály tisztán. – hajolt közelebb vigyorogva.

Viszonoztam a mosolyt, majd hátrébb löktem.

- Na menj innen. – hagytam abba a mosolygást.

Biztos nem tudom kimondani újra. Úristen egy beszari vagyok... nem értem mitől félek, hiszen már...már...

- Aranyos vagy amikor zavarba jössz. – nevetett majd magához ölelt.

Persze...

Sóhajtottam egyet majd átkaroltam és a lelkemet elöntötte a boldogság, a béke.

Aztán...

Valami nem stimmel!

Kinyitottam a szemeimet, majd elengedtem Yesung-ot és hátrébb léptem.

Basszus!

Rohanni kezdtem, majd mikor végre elértem a wc-ig fölé hajoltam és hányni kezdtem.

Hát ez egyszerűen fantasztikus!

- Jól vagy? – lépett be Yesung.

Épp most okádom ki a lelkem, szerinted?!

- Persze. – intettem le anélkül, hogy ránéztem volna. – Biztos valami rosszat ettem. – kapkodtam levegő után a wc fölött.

- Elvigyelek az orvoshoz? – kezdte simogatni a hátam.

- Nem kell. – mondtam halkan.

Rég éreztem magam ilyen ramatyul...Úgy érzem, mindjárt meghalok.

Lassan felálltam, majd átbotorkáltam a mosdókagylóhoz és megmostam az arcom.

- Biztos jól vagy? – kérdezte Yesung, majd mikor belenéztem a tükörbe az aggódó tekintetével találkoztam.

- Igen. – töröltem meg az arcom.

- Veszek neked valami gyógyszert rendben? – mutatott az ajtóra.

- Oké. Az jó lenne... – bólintottam fáradtan.

- Mindjárt jövök, addig feküdj le. – mondta majd felkapta a telefonját és a tárcáját és kirohant a házból.

Lassan a kezemmel a falat támasztva átsétáltam a szobámba majd leültem az ágyra és a hasam kezdtem fogni miközben fájdalmas sóhajok hagyták el a számat.

Mégis mitől? Aish... Mit is ettem ma? Vagy talán beteg vagyok? Beteg....

Felkaptam a fejem és a sápadt arcom még fehérebb lett.

Beteg a lótúrót!

Kihúztam a fiókom, majd elővettem a kis füzetem és lapozni kezdtem. 

Késik...

Sóhajtottam, majd visszatettem a füzetem a helyére.

- A francba. – dünnyögtem könnyes szemekkel.

Most már szinte biztos...

A fejemhez kaptam és próbáltam nyugodt maradni.

Akkor tértem csak magamhoz mikor hallottam, ahogy bevágódik a bejárati ajtó. Megráztam a fejem, majd lassan felálltam az ágyról miközben még mindig a hasamat fogtam.

Mi van ha...

- Nicole! – hallottam Yesung hangját.

Ha...

- Jobban vagy? – lépett be a szobába, kezében a gyógyszerrel.

Ha...

- Ettől biztos jobban leszel. – mosolygott, miközben felém tartott.

Ha, Kyuhyun az apa?

- Baj van? – nézett rám furcsán.

- S-semmi. – ráztam meg a fejem.

- Tessék. – nyomta a kezembe a gyógyszert.

- Köszi. – erőltettem magamra egy mosolyt.

Nem vehetem be. Lehet ártok vele a gyereknek...

Sóhajtottam egyet majd visszabattyogtam az ágyamhoz.

- Kell még valami? – kérdezte aggódóan.

- Nem. Kösz mindent. – mosolyogtam rá majd ledőltem és magamra húztam a takarót.

A fenébe...

Átaludtam az egész napot, majd kora reggel mikor megébredtem, Yesung már nem volt sehol. Gyorsan összeszedtem magam, majd indultam is a kórház felé.

Végül megbizonyosodhattam róla.

Terhes vagyok.

Viszont egy valami megnyugtatott. Legalább annyira biztos lehettem benne, hogy nem Kyuhyun az apa, mint abba, hogy terhes vagyok.

Ha Kyuhyun-tól lenne a gyerek, már sokkal előbb jelentkeztek volna a tünetek.

Yesung, vajon boldog vagy mérges leszel, mikor megmondom: apa leszel.

Hinni akarok. Hinni abban, hogy fontos vagyok számodra, ahogy te nekem, és hogy nem hagysz el minket...

2 hét után se sikerült összeszednem a bátorságom ahhoz, hogy megmondjam Yesung-nak, hogy terhes vagyok. Gyáva vagyok. Nagyon gyáva.

Félek, hogy dühös lesz, szomorú. Félek, hogy elküldd, megutál, vagy arra kér, hogy vetessem el a gyereket.

Felkaptam a fejem mikor Yesung telefonja szólni kezdett. Az utóbbi időben folyton szól a telefonja, de sose veszi fel.

- Miért nem veszed fel? – néztem a nappaliba ácsorgó Yesung-ra miközben én a kanapén ültem.

- Mert nem fontos. – mosolyodott el, majd leült mellém és magához ölelt.

Itt az idő... Most vagy soha.

- Yesung.

- Hm?

Nagy levegőt vettem majd elengedtem és a szemébe néztem.

- Én..Én..-kezdtem egyre nagyobb lendülettel mikor megszólalt a csengő.

Ki a...?! Megyek és megölöm magam, ilyen nincs!

- Kinyitod? – ültem távolabb miközben egy hajszál választott el attól, hogy agyvérzés kapjak.

- Persze. – nézett rám furcsán, majd felállt és kinyitotta az ajtót.

- Miért nem veszed fel a telefont?! – hallottam Sora felháborodott hangját.

Yesung sóhajtott egyet majd be akarta csukni az ajtót, de az megakadt.

Értetlen arckifejezéssel figyeltem, hogy mi történik.

- Menj el, jó? – mondta halkan Yesung.

- Nem mehetek. beszélnünk kell! – mondta Sora.

Mi a fene?

Rossz előérzetem támadt és fájni kezdett a fejem Sora hangjától.

- Nincs miről beszélnünk! – mondta Yesung majd újra be akarta csukni az ajtót.

Felálltam a kanapéról, hogy odamenjek, de épp, hogy felálltam láttam, Sora megint megtámasztotta az ajtót és dühös, kétségbeesett pillantásokat vetett Yesung-ra.

- Terhes vagyok. – jelentette ki Sora.