13.rész
Don’t forget, please don’t
forget
Halk motoszkálásra ébredtem
másnap kora reggel. Lassan kinyitottam a szemem, majd pislogtam párat. A sötét
szobába alig szűrődött be valamicske fény. Yesung a szoba másik felében próbált
minél csendesebben öltözni. Csak figyeltem őt miközben a lelkem mosolygott, de
valamiért az arcomra nem tudtam mosolyt erőltetni. A telefonja hirtelen
csörögni kezdett mire gyorsan becsuktam a szemem, Yesung pedig hamar felvette a
telefonját nehogy felébredjek.
- Mi az? – szólt bele a
telefonba. Lassan kinyitottam a szemem és tovább figyeltem őt.
- Nem. Nem lehet. Figyelj! –
lett mérgesebb a hangja. – Nem akarom. Miért kéne? Sora! Old meg magad!
Sora… utálom hallani a nevét.
- Te most fenyegetőzöl?
Mindjárt. Rendben. – mondta majd letette a telefont.
Nem akarom, hogy elmenj… Nem akarom hogy vele
találkozz.
Yesung megfordult mire
gyorsan becsuktam a szemem. Odajött hozzám, adott egy puszit a homlokomra, majd
kiment a szobából.
Nem hagyhatlak elmenni… többé nem.
Gyorsan felültem az ágyon
majd mikor felálltam egy túlságosan ismerős fájdalom kerített újra hatalmába. Reflexszerűen
kaptam a hasamhoz és nyögtem fájdalmasan. Az éjjeli szekrénynek támaszkodtam
miközben levegő után kapkodtam.
A szokásosnál jobban fájt a hasam és úgy éreztem, hogy tényleg meghalok.
Nem bírom… Félek… félek. Mi történik
velem?
Nehézkesen odaléptem az
ajtóhoz, majd kezem a kilincsre tettem. Elviselhetetlen fájdalom kínzott és
borította el az elmém.
Kinyitottam az ajtót és
láttam Yesungot, ahogy épp kilép a bejárati ajtón.
Hiába nyúltam a kezemmel
felé, már nem tudtam elérni.
Eltűnt az ajtó mögött, engem
meg elöntött a kétségbeesés.
Éreztem, hogy már nem bírok
sokáig magamnál maradni.
A könnyeim folyni kezdtek
majd a szemeim lassan becsukódtak.
Nem tudtam tovább harcolni a
fájdalommal. Vesztesként a hideg földre zuhantam.
Mi ez? A fejem…
Lassan felemeltem a kezem és
a fejemre tettem ami nagyon fájt. Gépek sípolását hallottam majd mikor
kinyitottam a szemem fehér falakat láttam magam körül.
Hol vagyok?
Lassan felültem az ágyon,
majd éreztem, hogy valaki megfogja a kezem.
Yesung?
Reményekkel teli fordultam
felé, de mosoly hamar eltűnt az arcomról.
- Jól vagy? – kérdezte
Leeteuk aggódóan.
Ja, persze… Emlékszem….
Emlékszem a vereségemre.
- Mi történt? – néztem rá
fáradtan.
- Ne aggódj, vissza fog
jönni. – mosolygott rám.
- Miről beszélsz?
- Yesung. Megkért, hogy
vigyázzak rád, amíg vissza nem tud jönni.
- Oh. – lepődtem meg kissé.
- Tudja? – nézett rám Leeteuk
gondterhesen.
- Mit?
- Azt, hogy terhes vagy. Nem tudja, igaz?
- Nem. – ráztam a fejem. – Ne
mondd el neki kérlek.
Leeteuk bólintott egyet majd
felállt és elengedte a kezem.
- Szólok az orvosnak, hogy
felébredtél.
- Rendben. – bólintottam.
Leeteuk halványan rám
mosolygott, majd kisétált a szobából.
A fejem teljesen üres volt.
Nem volt erőm ahhoz, hogy azon gondolkodjam: Miért kerültem ide? Mi lesz most velem? Mi történik?
Mikor az orvos belépett a
szobába kirázott a hideg.
Miért félek ennyire?
- Végre felébredt. –
mosolygott. – Már rég óta alszik. – állt meg az ágyam mellett.
- A gyerek. – mondtam. – Jól
van?
Az orvos arca komoly lett ami
megrémisztett.
- Ugye nincs baja? – remegett
a hangom.
- A gyerek jól van. – ült le
az orvos majd hideg arccal nézett rám.
- Akkor mi a baj? – egyre
jobban félni kezdtem.
- A helyzet, az, hogy minél
előbb meg kell műtenünk. Minden nap, sőt óra számít…
- Mi-
- Méh rákja van. – szakított
félbe.
- Micsoda? – remegett a
hangom.
- Minél előbb meg kell
műtenünk.
- És a gyerek? – rémültem
meg.
- Sajnálom.
- Nem. Nem egyezem ebbe bele!
– akadtam ki.
- Az életéről van szó!
- De nem csak az enyémről! –
kiabáltam kétségbeesetten. – Semmi féle más megoldás nincs?
- Ha már hét hónapos terhes
lenne, császármetszéssel kivehetnénk a gyereket és inkubátorba tölthetné a
maradék két hónapot, de maga még csak két hónapos terhes.
- Kibírom.
- Öt hónap rengeteg idő! –
szólt rám az orvos.
- Mondom, hogy kibírom!
- Bármikor súlyosbodhat a
rákja és végezhet magával!
- Nem engedem, hogy elvegyék
a gyereket. És ezzel mindent elmondtam. – jelentettem ki.
Az orvos sóhajtott egyet majd
kissé mérgesen nézett rám.
- A barátja is bele fog ebbe
egyezni?
- Nem tud semmiről, és kérem
ez maradjon is így.
- Rendben. – sóhajtott
idegesen. – Holnap haza mehet. – mondta majd felállt a székről. – Öt hónap
múlva találkozunk.
Vagy előbb…
A szobanyomasztó csendje az
idegeimmel játszadozott.
- Minden rendben lesz. –
erőltettem magamra egy mosolyt, majd kezem a hasamra tettem.
Méhrák… Nem lesz baj. Mindketten élni fogunk. Nem veszíthetlek el. Soha…
Az ajtó nagy zajjal nyílt ki
mire odakaptam a tekintetem.
Elöntött a gyűlölet mikor
megláttam a vendégem arcát.
- Hát tényleg jól hallottam.
– mondta kissé lepetten.
- Mit akarsz? - próbáltam nyugodt maradni.
Sora… mindig próbálsz ártani nekem… Most mire
készülsz?
- Csak jöttem meglátogatni. –
mosolygott elégedetten.
- Hát nem kellett volna.
- Tudom. – mosolygott. –
Mikor veteted el a kölyköd?
- Miből gondolod, hogy nem
fogom megtartani?
- Nem teheted.
- De igen is tehetem!
- Te tényleg fel akarsz engem
idegesíteni! – kezdett dühös lenni Sora.
- Inkább neked kéne elvetetni
a gyereked!
- Nekem nincs mit elvetetni!
– förmedt rám.
De szemét…Hogy lehet valaki ennyire szánalmas?!
- És azt gondoltad, hogy
Yesung nem jön rá, hogy hazudtál?!
- Nem kellett volna ehhez folyamodnom
ha nem teszel nekem keresztbe a gyerekeddel!
- Talán azt hitted, hogy egy
kitalált gyerekkel magadhoz láncolhatod őt csak mert én nem mondtam el neki,
hogy… - akadtam el majd a számhoz kaptam a kezem és a szívem hevesen kezdett
dobogni.
Sora lepetten nézett rám, majd megfordult és
ledermedt.
Könnyes lett a szemem és
teljesen kétségbeestem.
Úristen… elcsesztem. Basszus!
- É-én… - dadogott Sora.
Yesung csak állt a szobába és
engem nézett kiábrándulva.
Végem… ezt nem bírom elviselni.
Leeteuk besietett a szobába
és csak ide-oda kapkodta a tekintetét.
- Figyelj! – lépett oda Sora
Yesung-hoz és fogta meg a kezét.
Yesung csak állt ledermedve
és egy pillanatra sem vette le a tekintetét rólam.
- Ne érts félre semmit! –
rángatta a karját Sora kétségbeesetten.
- Gyere. – fogta meg Leeteuk
Sora karját majd kifelé kezdte rángatni.
- Yesung! – kiabálta a nevét
és próbált szabadulni Leeteuk szorításából.
Könnyes arcomat a tenyereimbe
temettem, majd hallottam, ahogy bevágódik a szoba ajtaja és Sora kiabálása elhalkul.
Vége… ennyi volt. Nem hiszem el, hogy így alakultak a
dolgok. Miért van ennyire minden ellenem?
Annyira félek…
Hallottam halk lépteit, ahogy
közelednek felém. Kezeimet eszem ágába nem volt elvenni az arcomtól. Nem
akartam, hogy lássa a könnyeim és én se akartam az ő kiábrándult arcát látni.
Megfogta a kezem majd elvette
az arcomtól. Lehajolt és magához ölelt én meg úgy kapaszkodtam bele mintha az
életem múlna rajta. A könnyeim olyan szaporán folytak végig az arcomon mintha
kötelező lenne.
Nem akarlak elveszíteni… Egyikkőtöket sem akarok
elveszíteni…
Távolodni kezdett tőlem én
meg vettem a bátorságot és kinyitottam a szemem.
A gyönyörű szemeivel találtam
szembe magam. Kissé megrémültem, de ez az érzés hamar elmúlt. Becsukta a
szemét, majd arca közeledni kezdett az enyémhez, végül az ajkaink összeértek.
Kezem az arcára tettem és próbáltam lenyugtatni a feldúlt szívem.
A csókunk után homlokát az enyémnek döntötte és a könnyeim kezdte törölgetni.
- Most tényleg apa leszek?
Nem szóltam semmi csak bólintottam.
Leült az ágyam szélére majd a hasamra nézett és elmosolyodott.
- Köszönöm. – mondta, majd kezét a hasamra tette és megpuszilta.
Hát ez durva o.O
VálaszTörlésNagyon félek, hogy valami rossz fog történni ... de szerencsémre nem kell sokáig várnom :)
Nagyon jó lett, mint eddig az összes része :)
köszönöm ^_^
TörlésHát igen már nem kell sokat várni..:D
Hát ez... eszméletlen rész volt*-*
VálaszTörlésA zene meg még plusz fokozza a hatást, kb a sírás küszöbén vagyok.xd
Siess a következő résszel, már nagyon várom^^
köszönöm *w* ♥ és sietek :3
TörlésNem gondoltam volna hogy ilyen hamar lesz rész, de kellemesen meglepődtem mikor még utoljára végiggörgettem a fbt, és megakadt a szemem rajta ~
VálaszTörlésMost rendesen felcsigáztál, és nagyon kíváncsi leszek mi lesz velük. Remélem boldogságos vége lesz mindennek, mert nem szeretek ám bőgni ;^; :DDDD
Várom a következő részt :3
áh, kiváncsi vagyok az utolsó részhez mit fogsz majd írni:P xdd ^^
Törlés