• 11.rész - It has nothing to do with you

11.rész

It has nothing to do with you

A légkör hirtelen megfagyott, és ijesztő csend borította be az egész házat. 

Terhes vagyok. – visszhangzottak Sora szavai a fejemben.

Még is hogy lehetséges ez?! Ilyen nincs…

Erőtlenül estem vissza a kanapéra miközben az ájulás határán voltam. Kétségbeesetten kapkodtam a tekintetem ide-oda, miközben a fejemet fogtam.

Ez már megint valami rossz álom lenne? Nem akarom elhinni azt, amit hallottam. Képtelen vagyok rá…

Felemeltem a fejem és Yesung-ra néztem, aki csak állt az ajtóban és lepett arckifejezéssel bámult maga elé.

Még is mi ez a reakció? Aish!

Idegesen túrtam a hajamba miközben Yesung kilépett a bejárati ajtón és becsukta azt maga után.

Ez elviselhetetlen…

A fejemet fogva felálltam, majd éreztem, hogy forog velem a világ. Tántorogva, folyton valaminek támaszkodva elmentem a szobámba, majd a fiókomba idegesen kutatni kezdtem.

Nyugtató… Hol az a rohadt nyugtató?!

Mikor végre megtaláltam a gyógyszert elindultam a konyha felé. Erőtlenül, sántikáltam el a konyháig a falat támasztva, aztán elővettem egy poharat és öntöttem bele vizet.

- Nem hagyhatsz el minket! – hallottam Sora kétségbeesett kiabálását. 

Úgy tettem, mint aki nem is hallottam, hiszen lehet,  hogy hallottam, de képtelen voltam felfogni bármit is. Lecsaptam a poharam az asztalra, majd a számhoz emeltem a gyógyszert, de a kezem hirtelen megállt a levegőben és remegni kezdett.

Gondolkozz Nicole! A gyerek!

A hasamra tettem a kezem és próbáltam lenyugodni.

Sajnálom… Már most nem vagyok képes jó anyaként viselkedni…

Letettem a gyógyszert az asztalra, majd nagyot sóhajtottam.

Nem leszek olyan, mint a saját anyám, aki eldobott magától. Én megteszek mindent azért, hogy jó anya legyek. Még ha nehéz is…

A hasamhoz kaptam majd nekitámaszkodtam a falnak, amikor éles fájdalom hasított végig a testemen. Meggörnyedve a fájdalomtól kapkodtam a levegő után és vártam a csodára, hogy elmúljon.

Valami nem stimmel. E-Ez… pont ott fáj. És nem is kicsit…

Megrémültem ettől az ismeretlen fájdalomtól és kétségbeestem a tanácstalanságtól. Aztán hirtelen émelyegni kezdtem és hányingerem lett. Ellöktem magam a faltól, majd berohantam a wc-re, majd a wc fölé hajoltam. A hányás a maradék erőmet is elvette. Letérdeltem a földre és a wc-re támaszkodtam. Mély levegőket vettem majd lassan felálltam, megmostam az arcom aztán kisétáltam és a falnak dőltem. A mellkasomra tettem a kezem és próbáltam lenyugtatni az idegességtől hevesen verő szívem.

Nyugodj meg Nicole... Már nem csak rólad van szó!

Vettem egy nagy levegőt, majd leengedtem a kezem magam mellé.

Már nem tehetek semmit. Most már minden rajta áll, hogy kit választ.

Az ajtó felé fordultam, amikor az lassan kinyílt. Felemeltem a tekintetem a földről és egy maszk mögé rejtettem az érzéseimet.

Ha ez a maszk eltörik, és valaki megtudja a valódi érzéseimet, hatalma lesz felettem. Ez az amit nem akarok...

Yesung lehajtott fejjel, sápadt arccal lépett be az ajtón, majd lassan becsukta azt maga után. Megállt majd kétségbeesett szemekkel nézett rám.

Azt hittem ideges lesz így eléggé rosszul éreztem magam, amikor én a kétségbeesett pillantását egy rideg tekintettel viszonoztam.

El is fordította a fejét és nyelt egy nagyot. Elszégyelltem magam és lehajtottam a fejem, miközben magamnak grimaszoltam.

A maszkom már a pillantásától képes darabokra törni... Olyan vagyok, mint egy nyitott könyv számára. De hiába vagyok nyitott könyv, ha ő a sorokat nem olvassa elég figyelmesen...

Lassan odasétált hozzám majd újra rám nézett a szomorú szemeivel.

- Nicole... – mondta halkan nyöszörögve. – Mit tegyek? – nyögte ki majd térdre rogyott és lehajtott fejjel a földet bámulta.

És még van képed ilyet kérdezni tőlem?! A közös gyerekünk van a hasamban és te arra kérsz, mondjam, meg neked mit tegyél a nem várt gyerekeddel a volt nőddel? Legszívesebben nyakon rúgnálak!

De...

Én is letérdeltem, majd szorosan átöleltem. Fáradtan emelte fel a kezeit, majd ölelt át engem miközben felemeltem a tekintetem és nagy levegőt vettem.

- Miért kérdezel tőlem olyat, amire csak te tudhatod a választ? – kérdeztem meg végül, majd megsimogattam a hátát és lassan eltávolodtam tőle. Erőltettem magamra egy halvány mosolyt, majd fel akartam állni mikor Yesung elkapta a kezem és visszarántott a földre. Másik kezét az arcomra tette és megcsókolt. Megremegtem mikor hozzám ért, majd ajkait az enyémekre tette. A kezei közt olyan vagyok, akár egy törékeny porcelán baba.

Rám mosolyogsz, magadhoz ölelsz, megcsókolsz, de még soha... Egyszer sem mondtad azt: Szeretlek!

Csak erre az egy szóra várok, és többet jelent nekem száz csóknál is.

Mikor az ajkaink elváltak egymástól, a szemeimbe nézett, de én zavaromban csak a földet mertem nézni.

- Nem akarlak elveszíteni. –mondta határozottan, mire felkaptam a tekintetem a földről és ránéztem.

Hazugság. Egy szavadat se akarom hallani, amíg végre nem mondod el, hogy mit is érzel.

Amíg csak a hazugság lengi be a szavaid, nem hagyom, hogy tudomást szerezz a gyerekről.

Amíg csak a hazugság létezik köztünk, neked a gyerekhez semmi közöd...

Addig, míg nem mondod ki végre, minden egyes szó, hazugság...

Lassan kivettem a kezem az övéből és felálltam. Egy pillanatra lenéztem rá, majd bementem a szobámba és magamra zártam az ajtóm. Beledobtam magam az ágyamba és a plafont bámultam.

Vajon mit tartogat számomra a jövő?

Lesznek vajon olyan napok, amikor őszintén tudok mosolyogni?

A hasamhoz kaptam, amikor az hirtelen megint fájni kezdett. Halk nyögés hagyta el a számat, amikor a fájdalom egyre elviselhetetlenebbé vált. Az oldalamra fordultam és csöndbe szenvedtem át az éjszakát.