2013. szeptember 18., szerda

• 12.rész - Love is really funny, really frightening

12.rész
Love is really funny, really frightening






Hiába telnek a hetek, úgy érzem, számomra már nem. Ott ragadtam azon a napon, ahol újra szétesett körülöttem minden. Ott maradtam és arra várok, hogy valaki kiszabadítsanak… hogy Ő kiszabadítson.

Hideg szél támadt miközben a folyóparton álldogálva a vizet néztem, ahogy a lemenő nap utolsó sugarai tükröződtek rajta. A szél lágyan játszadozni kezdett a hajammal, míg én elveszetten néztem magam elé.
- Menjünk. – mondta Yesung, majd mögém lépett és megölelt. 

A melegség szétáradt bennem, mikor teste az enyémhez ért. Hideg testemet felmelegítette, de a fagyos szívemben tovább tombolt a hóvihar. 
Belefagytam az időbe…

- Várj még. – mondtam halkan.
- Miért? Már órák óta csak itt álldogálsz. Meg fogsz fázni. – mondta, majd levette magáról a felsőjét. Rám terítette, majd újra átölelt.
- A hideg a hideget csak még hidegebbé teszi. Nem lesz semmi bajom. – mondtam egyhangúan, majd szembe fordultam vele. 

Kezem óvatosan mintha egy törékeny porcelán babához érnék, az arcára tettem.

Olyan meleg… vagy csak én vagyok túl hideg?
- Látod? – tette a kezét az enyémre. – Mondtam, hogy meg fogsz fázni.

Nem fáj, ahogy a hideg kezem hozzád ér? Eddig úgy éreztem én vagyok az, akinek fájdalmat okoznak, de amióta az idő megállt számomra, félek, hogy bántani foglak, a jégszívemmel.

- Menjünk haza. – mosolygott rám, majd megfogta a kezem és elindultunk haza.


Épphogy hazaértünk és tettem a házba pár lépést, Yesung már jött felém egy takaróval. Megállt előttem és rám terítette egy halvány mosollyal az arcán. Lehajtottam a fejem és semmit mondóan bámultam a földet.

Még is meddig vagyok képes ezt csinálni?
Jégnek maradni a lángok között.. Előbb vagy utóbb vízzé válok és elveszítem azt az erőt, amit a jég birtokol.

Előbb vagy utóbb… Elveszítek mindent.
Levettem magamról a hatalmas takarót, majd ráterítettem és hozzábújtam. A takaró fogságában csak néztük egymás szemét, és megválaszolatlan kérdések százai lepték el az elmém.

Mikor jön a változás? Mit hoz majd magával? Szerelem az, amit érzünk? Csak kihasználnak? Miért nem tudok nélküled boldog lenni?
Miközben hozzábújtam a hasamra néztem és az aggodalom könnyei csillogtak a szemeimben.
Egy olyan tehetséges fiú lesz belőled, mint Ő vagy egy olyan naiv lány, mint én?
Azt szeretném, hogy olyan legyél, mint Ő így talán kevesebb fájdalomban lesz részed.

- Énekelsz nekem egy dalt? – kérdeztem anélkül, hogy ránéztem volna.

Még közelebb húzott magához, majd nagy levegőt vett és énekelni kezdett.
Lágy hangja, mindig is megnyugtatta a feldúlt lelkem.
A dalt, amit énekelt, sose hallottam még azelőtt. Úgy éreztem, hogy abba a dalba szívét, lelkét beletette, és, hogy egy szava sem hazugság.

A sorok olyan valóságosnak tűntek, hogy könnyeket csaltak a szemembe. A jégfal a szívem körül lassan olvadni kezdett, de nem akart eltűnni.

Hogy lehet képes egy hang ennyire elvarázsolni? Hogy lehet egy hangnak ekkora hatalma felettem?

Mikor a dal véget ért, hátrébb léptem és ránéztem.
- Mi a címe ennek a dalnak?
- Az mindegy. – mosolygott rám.
Érzelemmentes arccal néztem rá, majd kibújtam a takaró fogságából és elsétáltam mellette. Magamra csuktam a szobám ajtaját, majd mikor elindultam az ágyam felé, térdre rogytam. Fájdalmas nyögés hagyta el a számat, amikor a kemény földre zuhantam és a hasamba újra éles fájdalom hasított végig. Meggörnyedve, a hasamat szorongatva térdeltem a földön és próbáltam magamba fojtani, szépen csöndben a fájdalmat. 

Húsz perc után erőt vettem magamon és elvánszorogtam az ágyamig.
Mintha nem is hasam, hanem a szívem fájna…
Ha ez pedig így van, akkor csak Ő segíthet…
Megtöröltem a könnyes szemeimet, majd kinyitottam a szobám ajtaját és kikukucskáltam.  Mindenhol sötét volt, és csend uralkodott a házban.
Elment volna?
Kisétáltam a nappaliba és a szobájába pislákoló kis fényre lettem figyelmes, ami átszűrődött az üvegajtón. Óvatosan lábujjhegyen vettem arra az irányt. Úgy lopakodtam, mint egy macska mikor az áldozatára készül lecsapni.

Lassan kinyitottam a szobája ajtaját és megláttam őt, ahogy az ágy szélén ül, és a fejét fogja.
- Yesung? – szólítottam, majd hátrébb nyitottam az ajtót és beléptem.
Yesung lepetten kapta felé a fejét, majd szinte azonnal egy bájos mosolyt erőltetett magára.
- Azt hittem aludni mentél… - mosolygott, majd felállt az ágyról. 

- Ülj vissza. – mondtam kissé bágyadtan. 
A hasam nagyon fájt, de nem akartam, hogy észrevegye.
Yesung szó nélkül visszaült az ágyra, majd úgy nézett rám, mint aki a következő utasítást várja.
- Énekeld el újra. – kérleltem.
Csak remélni tudtam, hogy nem veszi észre a fájdalmam. Annyira fájt, de én mégis úgy álltam előtte, mintha semmi baj nem lenne.
Yesung elmosolyodott, majd kinyújtotta felém a kezét.
Megfogtam a kezét ő meg közelebb húzott magához. Átölelte a derekam én meg a vállaira tettem a kezem. A kis lámpa apró fénye mellett is tökéletesen láttam az arcát. Kócos haja kissé a szemébe lógott, szemei, pedig mint ezer gyémánt csillogtak a lámpafénynél.
Szeretném örökre nézni ezeket a szemeket. Nem akarom elveszíteni a legértékesebb dolgot az életemben.
Az én gyönyörű gyémántomat.
Elengedte a derekam majd újra megfogta a kezem és hátradőlt. Melléfeküdtem az ágyra majd a fejemet a mellkasára tettem. 
- Ugyanazt megint? – simogatta a hátam.
- Igen. – válaszoltam.
Mikor újra meghallottam az akkor már ismerős sorokat, és dallamot kellemes érzés töltött el. A fájdalom lassan enyhülni kezdett és az álmosság is egyre jobban elhatalmasodott felettem.

A hangod elszomorít, jobb kedvre derít, fájdalmat okoz, és mint a gyógyír képes elmulasztani is azt.
Annyira szerettem volna megfogni a kezét és a hasamra tenni, de nem tehettem.
Becsuktam a szemem és halványan elmosolyodtam.

Ugye te is hallod? Biztos vagyok benne…
Jól figyelj és hallgasd, mert ez az apukád hangja…
- Love really hurts. – szólalt meg Yesung a dal közepén mire kinyitottam a szemem és lepetten ránéztem.

- Mi? – pislogtam.
- Ez a dal címe. – mosolygott.
Love really hurts…

Ezt a dalt szeretném örökké hallgatni…
- Yesung. – szólítottam.
- Hm?


- Ígérd meg nekem, hogy örökké énekelni fogod, a kedvenc dalomat…



4 megjegyzés:

  1. Annyira szépen fogalmazol!
    Remélem happy end lesz és kiderül, hogy Sora csak egy kamu gép. :P
    Nagyon várom a folytatást. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Awh, köszönöm Ancsi *w* ♥♥
      Hamarosan minden kiderül..:D ^^

      Törlés
  2. Miközben olvastam, pont azokat olvastam leírva, amiket én érzek mikor azt a számot szoktam hallgatni, meg úgy alapból mikor Yesung énekel OwO
    Csak így tovább, várom a folytatást *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, ennek örülök *-*
      és köszönöm, sietek vele. ^^ ♥

      Törlés