2013. szeptember 21., szombat

• 14.rész - My memory’s breaking into pieces

14. rész
My memory’s breaking into pieces







Négy és fél hónappal később…

Egyre többet és egyre jobban fájt a hasam, de Yesung előtt mindig ki tudtam magyarázni magam. Rosszul éreztem magam, amiért hazudok neki, de nem akartam, hogy aggódjon miattam.


- Nicole? – lépett be a bejárati ajtóm Yesung.
A kanapén ültem és a tévét néztem, de mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó felé fordultam. Ahogy belépett a házba körbe nézett és mikor a tekintete megtalált elmosolyodott.
- Miért szólítgatsz folyton, amikor hazajössz? – mosolyogtam rá miközben jött felém.
- Mert mindig attól félek, hogy mikor haza jövök, már nem talállak. – állt meg előttem.

A hasam már eléggé nehézzé tette számomra a mozgást így, ha nem muszáj nem mozogtam túl sokat. Most is csak ültem a kanapén és felnéztem rá.

- Miért ne lennék itt? – csodálkoztam.
- Sosem tudhatom, hogy mi vagy ki vesz el téged tőlem. – mondta komoly arccal.
Még megtörténhet, hogy mikor hazajössz üres ház fog fogadni. De erre nem akarok gondolni…
- Örökre itt leszek és várni foglak. – mondtam.
Yesung elmosolyodott, majd előttem leguggolt és a szemembe nézett.
- Megjegyeztem ám! – mosolygott.
Kezét a hasamra tette, majd közelebb hajolt hozzá.
- Te is hallottad ugye? Anya megígérte, hogy örökre velem marad. Most már muszáj lesz neki betartania az ígéretét. – beszélt a hasamban lévő gyerekhez.
- Még meg se született, de már fárasztod a hülyeségeiddel…
Yesung rám nézett, majd felállt és leült mellém. Átölelt én meg a fejem a vállára hajtottam. Kezem a hasamon pihent, Yesung keze meg az enyémen.
- Úgy félek, hogy valami bajod esik… - mondta, mire a szívem idegesen kezdett verni.
Érezné? Érezné, hogy valami nincs rendben? Azt kéne mondja, hogy:

„ Alig várom, hogy megszülessen a gyerek és boldogok legyünk.” Nem pedig azt, hogy: „Félek, hogy valami bajod esik”.

Megfogtam a kezét miközben az alsó ajkam-harapdáltam idegességemben.
Már csak 2 hét van hátra… Nem lesz semmi baj.



- Hihetetlen ez az ember… - motyogtam miközben az anyós ülésen ültem és az ablakon bámultam kifelé.
- Miért? – lepődött meg Leeteuk.
- Egyedül is el tudtam volna menni a kórházba és lepődj meg, de még haza is tudtam volna menni egyedül. Nem vagyok gyerek akit kísérgetni kell. – néztem rá.
Leeteuk nevetett egyet majd felém fordult.
- Szerintem teljesen természetes, hogy megkért, hogy vigyelek el, mert neki dolga van. – mosolygott.
- Az utat nézd! – szóltam rá.
Leeteuk újra az utat figyelte, de a mosoly levakarhatatlan volt az arcáról.
- Azt hittem már sose jön el ez a nap. – mondta.
- Miről beszélsz? – néztem rá lepetten.
- Örülök, hogy végre egymásra találtatok. Ezt már egy ideje el akartam mondani.
- Én mindig is ott voltam, csak ő nem vett észre. Te nem arra vártál, hogy egymásra találjunk, hanem hogy ő rám találjon.
- Látom sok mindent nem tudsz még. – mosolygott még mindig elégedetten.
- Ezt, hogy érted? – lettem egyre kíváncsibb.
- Már jó pár éve tudom, hogy szeret…
- Akkor miért volt Sora-val? – hitetlenkedtem.
- Jól titkolta az érzéseit előtted, igaz? – nézett rám.
- Nagyszerű… - nevettem el kissé magam.
Ennyi éven keresztül kerülgettük egymást?

Leeteuk, nélküled elveszettek lennék mind a ketten. El se tudod képzelni, hogy mennyire hálás vagyok…
És rosszul érzem magam a titkom miatt…
Szemét vagyok veletek…

- Leeteuk. – mondtam halkan a nevét.
- Hm? – mondta boldogan, majd anélkül, hogy levette volna az útról a szemét összekócolta a hajam.
- Valamit el kell mondanom…
- Megijesztesz. – halványult el egy kissé a mosolya.
- Szerinted ki a fontosabb? A gyerek, vagy én?
- Miféle kérdés ez? Persze, hogy te. Miért neked ki a fontosabb? A gyerek vagy Yesung?
Lehajtottam a fejem és nem tudtam megszólalni.
- De mi ez az egész?
- Mi van, ha választanom kell közte és magam között? – beszéltem lehajtott fejjel, reménytelenül.
- Miért kéne választanod?
- Csak az egyikünk élhet…
- Mi van? – vesztette el a fonalat Leeteuk.
- Méhrákom van. – mondtam, mire hirtelen elrántotta a kormányt és megállt az út szélén.
- Te most csak szórakozol! – csapott rá a kormányra, majd felém fordult. – El kellett volna vetetned a gyereket! Egyáltalán Yesung tudja?!
- Nem. – mondtam egyhangúan.
- És mihez akarsz kezdeni?
- Nem élhetünk mind a ketten, de meg akarom próbálni…
Leeteuk csak dühösen figyelt és próbált értelmet keresni a szavaimban.
- Már csak két hét és életet adhatok neki…
- És veled mi lesz?
- Remélem engem is sikerül megmenteni.
- Nicole!
- Szeretném látni, ahogy Yesung a karjában tartja… - kezdtem könnyezni ezért gyorsan törölgetni kezdtem a szemeim. – De félek, hogy nem lesz rá alkalmam. – tört ki belőlem a sírás.
- Őrült vagy. – jelentette ki Leeteuk. – Egyedül Yesung-nak hinnéd el, ha azt mondaná, hogy fontosabb vagy a gyereknél, de pont neki nem adsz esélyt, hogy elmondhassa. Túl messzire mentél…





Egy héttel később


A konyha pultnak támaszkodva küzdöttem a levegőért miközben egyre rosszabbul kezdtem érezni magam.
- Nyugi, Nicole… - nyugtattam magam.

A bejárati ajtó hirtelen hátra vágódott én meg rémülten fordultam arra.

- Tádáá~! – lépett be az ajtón Yesung egy plüssel a kezében.
- Csendesebben nem ment volna? – engedtem el a pultot, és erőltettem mosolyt magamra.
- Nézd mit vettem! – lépett elém csillogó szemekkel majd felmutatta a teknős formájú plüsst.
- Nagyon aranyos. – mosolyogtam.
- Ugye? – örvendezett. – Biztos imádni fogja… - nézett a hasamra.
Nem bírom.. nagyon fáj…
- Minden rendben? - nézett rám furcsán Yesung.
- Yesung.. – nyöszörögtem, majd a hasamhoz kaptam miközben a fájdalom a földre kényszerített.
- Mi a baj? – térdelt le elém és fogtam meg a vállaim.
Ez a fájdalom elviselhetetlen.. meghalok..
- Nicole! – szólítgatott, majd elengedett és előkapta a telefonját. Ahogy elengedett én erőtlenül dőltem a földre és küzdöttem a levegőért.
Yesung… Annyira félek! Halálosan félek…
Yesung előkapta a telefonját, közbe pedig engem szólítgatott.
A képek egyre jobban egybefolytak…

Yesung rémült arca, a telefon, egy idegen, az utca zaja, autók hangja, kiabálás, műszerek hangja…
Csak néha eszméltem fel és vettem tudomásul hogy mi történik körülöttem.

A végső harcom kezdetét vette…
Az erős fájdalom visszahozott a valóságba, és rémülten vettem tudomásul, hogy a műtő felé tolnak.
- Nem megmondtam, hogy nem fogja kibírni?! – ordibált velem az orvos.
- Nagy a baj? – motyogtam erőtlenül.
- Elkéstünk. Már az életéről van szó!
- Ne felejtse mit kértem magától…
- Rendben. – mondta határozottan.
Hirtelen megpillantottam Yesung-ot ahogy rohan felém. Megállította az orvost majd ránézett. Megfogta az ágyamat, hogy ne tolják tovább, és levegő után kapkodott.
- Mi történik? – kérdezte az orvost.
Az orvos rám nézett tanácstalanul, én meg az arcommal próbáltam üzenni:
Ne felejtse… megegyeztünk!
- Korai szülés. – hazudott.
Yesung meglepődött, majd elengedte az orvost. Már nem kínzott a fájdalom. Lassan halványultak el a dolgok. Nem éreztem semmit, csak azt, hogy el fogok aludni…
- Nicole! – fogta meg a kezem Yesung mi kicsit visszarántott a valóságba. – Én.. én…! – kezdte egyre nagyobb levegővétellel.
- Majd ha visszajöttem elmondod. – szakítottam félbe majd rámosolyogtam.
Keze lassan kicsúszott az enyémből, ahogy újra tolni kezdtek a műtő felé. Yesung csak ott állt és nézett engem könnyes szemekkel.

Aggódott értem, de boldog volt. Boldog, hiszen végre láthatja a gyerekét…

Visszamosolyogtam rá, bármennyire is fájt. Végig mosolyogtam… de amikor az alakja eltűnt az ajtók mögött könnyekben törtem ki. Kezem a számra tettem, hogy ne sírjak olyan hangosan.

Lehet ez volt az utolsó alkalom…
A fények elvakítottak így kénytelen voltam becsukni a szemem.
Túl messzire mentél. – hallottam Leeteuk szavait.


A hangok lassan elhalkultak, míg teljesen csend nem lett. Csak a saját akkor már halvány gondolataimat hallottam.
Félek…



6 megjegyzés:

  1. Legyen már holnap, nem bírok várni...
    Olyan jól írsz :)

    VálaszTörlés
  2. na jó most totál felspanoltál és a tegnapi kommentemre írott válaszod miatt rendesen be vagyok tojva... de szó szerint OwO
    sldfgsdléhhlkj várom de nagyonnagyon! OAO

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. naa azé' nem kell betojni. xDDDD
      ígérem holnap hamar felteszem a 15.részt :)
      megpróbálom délelőtt feltenni:D

      Törlés
    2. nekem ráér, mivel szerintem úgyis csak este tudom elolvasni ;w; de a többiekre nézve lehet ölni tudnának a délelőtti alkalomért :P

      Törlés
    3. ja hát jó..:D
      majd kiderül ^^ :D xD

      Törlés